Edmund Conen – A karrier nélküli klasszis

A 30’-as évek német futballját a beteljesületlen álmok határozták meg. Az 1934-ben VB-bronzéremig jutó német válogatott mind az 1936-os berlini olimpián, mind az 1938-as világbajnokságon leszerepelt. Pedig előzetesen az aranyéremért indult.

Image result for edmund conen

Nem segített a politikai helyzet sem. Németország fokozatosan közeledett az újabb világégés felé, az átpolitizált környezet pedig a mindennapokat is megrontotta. Számos játékosnak és sportszakembernek kellett kényszerűen elhagynia a futball közegét, míg a világháború kitörésével a többiek nagyrésze is hirtelen a fronton találta magát.

A legendás Breslau-Tizenegynek az vetett véget, hogy az Anschlussszal az osztrák Wunderelf öt tagjának is helyet kellett szorítani a kezdőcsapatban. A két válogatott akár VB-döntőt is játszhatott volna Franciaországban, együtt azonban már nyomban az első körben búcsúzni kényszerültek. Ez volt Németország eddigi legrosszabb világbajnoki szereplése.

De van egy ismert figurája a 30-as évek német futballjának, akinek szintén csak álom maradt, hogy befussa azt a karriert, amire tehetsége által hivatott lett volna. És az ő esetében nemcsak a történelem szólt közbe.

Edmund Conen 1914-ben született a Rajna-vidék-Pfalzi Ürzig városában. Szülőfaluja csapatát követően az FV Saarbrückennél nevelkedett. Itt figyeltek fel rá a DFB részéről is. 1931-ben Saarbrückenben csaptak össze egymással a déli és az északi német játékosok válogatottjai. A felvezetőmérkőzésen pedig az akkor 16 éves Conen is pályára lépett. És szerény 7 gólt vállalt. Kiváló kedvcsináló volt a főmérkőzés előtt. Olyan teljesítményt nyújtott, amivel hamar híre ment az egész országban.

Elsősorban persze Saarbrückenben, ahol innentől kezdve az első csapat tagja lehetett, így elméletileg már a legjobbakkal kellett hétfőről hétre megküzdenie. Persze a német Oberliga ekkoriban még területi alapon zajlott, így az ország legjobbjai leginkább a szezon végi rájátszásokban találkoztak egymással. Első idényében az FV Saarbrücken továbbjutott a Saarvidék csoportjából, a délnémet bajnoki forduló északi/nyugati csoportjában azonban már be kellett érnie a középszerűséggel.

Nem úgy Edmund Conennek, aki nyomban első idényében 33 góllal a délnémet bajnokság gólkirálya lett. Több gólt lőtt, mint Frankfurtban, Stuttgartban, Mannheimben, Münchenben vagy Stuttgartban bárki. Kiemelendő, hogy ebben az idényben nemcsak a délnémet bajnokság, hanem az Oberliga döntőjét is az Eintracht Frankfurt és a Bayern München vívta egymással. Ebben az évben a déli csapatok jobbak voltak.

A jól sikerült szezont követően Otto Nerz nyomban meghívót küldött neki, hogy edzőtáborozzon a német válogatottal. Nerznek azonban nem nagyon tetszett a játékos szabad, elegáns, technikás játéka. Így miután 1934-ben a magyar válogatott ellen eredményesen mutatkozott be a „Rolly”-nak becézett csatár a válogatottban, Nerz visszaküldte őt Saarbrückenben, mondván a VB-keretben nem számít rá.

A német futballról bővebben: VÉGÜL MINDIG A NÉMETEK.

Image result for végül mindig a németek

A kapitány környezetének unszolásán túl sérülések is kellettek ahhoz, hogy Nerz végül magával vigye Conent a világbajnokságra. Ahol Németország meglepetésre a harmadik helyre futott be. Köszönhetően „Ed”-nek is, aki a nyitómeccsen Belgium ellen háromszor is eredményes tudott lenni. Ehhez az is kellett, hogy a félidőben, 2-1-es belga vezetésnél kifogásolja a kapitánynál, miért köti őt le ennyire, miért nem ad neki szabadkezet. Nerz rárivallt, hogy akkor csináljon, amit akar. Ő pedig 19 perc alatt három gólt lőtt. Mindössze 19 évesen.

Majd az Ausztria elleni bronzmeccsen is betalált. Ő volt a német válogatott abszolút sztárja. Ez volt az ő karrierjének is a csúcspontja.

Nem gyakran fordult elő, hogy egy német játékos mesterhármast tudjon szerezni egy VB-meccsen. Conent követően még hatszor történt ilyen: Max Morlock (1954 Törökország ellen), Gerd Müller 1970 Peru és Bulgária ellen), Karl-Heinz Rummenigge (1982 Chile ellen), Miroslav Klose (2002 Szaúd-Arábia ellen) és Thomas Müller (2014 Portugália ellen.)

Conen ezen a VB-n tulajdonképpen gólkirály is lett. Legalább is, amikor 1990-ben elhunyt, még mindenki így gondolta, hogy Angelo Schiavio és Oldřich Nejedlý mellett négy góljával gólkirály lett. A VB-t követően 62 évvel azonban a csehszlovákok egyik gólját mégis Oldřich Nejedlý-nek írták jóvá, melyet a FIFA is elfogadott, így a cseh támadó posztumusz egyedüli gólkirállyá lépett elő.

 Mindenesetre akkor egy nagyszerű karrier kezdetének tűnt ez az egész. Aztán 1935-ben minden megváltozott. Conen hirtelen eltűnt a német futball színpadjáról. Szívneurózist állapítottak meg nála. Ez a betegség, bár ártalmas a szívre, de nem szervi okai vannak, hanem mentális problémákra vezethető vissza. Súlyos szorongásban szenvedett, ami fizikai tüneteket is produkált. Összességében három évre kellett felhagynia a futballal. Lemaradt az olimpiáról, lemaradt a világbajnokságról.




 

1939 februárjában a Stuttgarter Kickersnél tért vissza, néhány mérkőzést még a válogatottban is lejátszott. Azonban ekkor már sem a politikai környezet, sem az ő állapota nem kedvezett az újbóli karrierépítésnek. Mindenesetre Finnország és Bulgária ellen is négy gólig jutott. Majd 1942-ben Magyarország ellen játszott utoljára a válogatottban, aznap mutatkozott be Fritz Walter. 28 mérkőzésen 27 gólig jutott. Ennél csak Gerd Müller volt hatékonyabb a „Nationalelfben” azok közül, akik többször is játszottak.

Ő is megjárta a világháborút. Németországban egészen 36 éves koráig játszott. Továbbra is ontotta a gólokat. 1948-ban a Stuttgarter Kickers, melynek elsőszámú gólvágója volt, összesen 113 gólig jutott az Oberliga déli csoportjában, a bajnok Nürnberg is „csak” 88-ig. Pechére a Nationalelf ekkoriban ki volt zárva a nemzetközi futballból. Csak akkor indulhatott újra nagyüzemben a válogatott foci, miután ő befejezte pályafutását.

Ezért is a címadás, hiszen ő úgy lett a német futball egyik első klasszis játékosa, hogy jóval-jóval nagyobb karriert érdemelt volna. Betegsége és a történelem azonban közbeszólt.