Amikor Ronald Koeman meggyalázta a német mezt

A másik cikkben merült fel az 1988-as német-holland EB-elődöntő utózöngéje. Elég meredek történet, amely német oldalról sárdobálásnak tűnhet, de mindinkább csak a történeti érdekesség (teljesség?) a bejegyzés célja.

Bildergebnis für 1988 ronald koeman

A német-holland viszonyt nemcsak a szomszédi rivalizálás, hanem az 1974-es VB-döntő emléke is meghatározta. Nehéz lenne eldönteni, hogy a hetvenes évek két nagy generációja közül melyik is az erősebb. A hollandok látványosabb, újszerű futballt játszottak, a németek pedig világbajnokok lettek. Az utókor számára úgy marad meg, hogy bár a hollandok a világbajnoki döntőben – a müncheni helyszín ellenére – esélyesebbként léptek fel, a németek taktikai és stratégiai húzásai megfojtották őket. S végül így megérdemelten nyertek a németek. A szurkolók között pedig megindult a zrikálás.

A németek azóta is kitermeltek egy-két aranygenerációt. A hollandok is. Azonban ők három elvesztett VB-döntőt követően is még mindig várnak az első trófeára. Európa-bajnokságot viszont nyertek. 1988-ban. Épp Németországban. Épp a németeken keresztül. 1988-ra a hollandok egyébként is nagyon vártak a sikerre. A nagy generációjuk kifutását követően utoljára 1980-ban voltak ott az EB-n. Utána két VB és egy EB is kimaradt nekik.

1988-ban viszont ott voltak. A csapatban jó néhány PSV-játékossal, akik ezen a tavaszon Stuttgartban BEK-győzelmet ünnepeltek. De a három milánói tulipánnal (Rijkaard, Gullit, van Basten) együtt.

A torna lebonyolítása roppant egyszerű volt. Két négycsapatos csoportból az első két helyezett jutott be az elődöntőbe, majd a győztesek döntőztek. Mindezt a csoportkörben kétpontos rendszerben. A németek megnyerték csoportjukat, a hollandok pedig azzal, hogy az első mérkőzésen még kikaptak a szovjetektől, a második helyet csípték el a csoportban.

Bildergebnis für 1988 holland deutschland

  1. június 21-én Hamburgban (ma este is itt játszanak a felek) csaptak össze a felek döntőért.

Németország: Eike Immel – Matthias Herget (46. Hans Pflügler) – Jürgen Kohler, Ulrich Borowka – Andreas Brehme, Lothar Matthäus, Wolfgang Rolff, Olaf Thon – Jürgen Klinsmann, Rudi Völler, Frank Mill (79. Pierre Littbarski); Csapatvezető: Franz Beckenbauer
Hollandia: Hans van Breukelen – Ronald Koeman – Berry van Aerle, Frank Rijkaard, Adri van Tiggelen – Gerald Vanenburg, Jan Wouters, Arnold Mühren (58. Wim Kieft), Erwin Koeman (89. Wilbert Suvrijn) – Ruud Gullit– Marco van Basten, Szövetségi kapitány: Rinus Michels

A mérkőzésen Lothar Matthäus büntetőjére Ronald Koeman válaszolt szintén büntetőből. A mindent eldöntő találatra pedig a rendes játékidő vége előtt két perccel került sor. Marc van Basten góljára a németek már nem tudtak válaszolni. Az amúgy is csendes hamburgi közönség végleg elhallgatott: „Jó lett volna, ha ma Németországban játszhattunk volna” – foglalta össze Frank Mill csalódottságát a hangulattal kapcsolatban.

A hollandok ünnepeltek. Egyikük azonban túltolta. Ronald Koeman az Olaf Thontól kapott német mezt megfogta, majd a fenekéhez tartotta, törlést imitálva. Ritka kulturálatlan és semmilyen oldalról nézve sem vicces jelenet. Egy nagy siker, szép pillanatok otromba tönkretétele.

Négy nappal később a hollandok épp a müncheni Olympiastadionban ünnepelhették első – és azóta is egyetlen – nagy trófeájukat azzal, hogy 2-0-ra legyőzték a szovjeteket. A németeknek hazai pályán, a két VB ezüst árnyékában be kellett érniük az elődöntővel. Két évvel később azonban Rómában világbajnoki címet ünnepeltek, a nyolcaddöntőben a hollandokat legyűrve – egy hasonlóan gusztustalan megmozdulásokkal tarkított mérkőzésen.