Pénteken délben sorsoltak a Bajnokok Ligájában: a Bayern München a negyeddöntőben az Európa-Liga-címvédő Villarreallal fog majd találkozni.
Nem hiszem, hogy jelenlegi helyzetében a Bayern München számára lenne könnyű sorsolás a BL-ben. Alapból is ez már a negyeddöntő, de a 2022-es naptári év eddig nem sok bizalomgerjesztő mérkőzéssel szolgált. Viszont amennyiben nem a Bayern relaációjából szemléljük az eseményeket, hanem megpróbáljuk a többi csapatot egymáshoz viszonyítani: a várakozások alapján a Villarrealhoz képest majdnem minden résztvevőt magasabbra taksálnak. /A Villarreal pedig elérte azt, ami majdnem minden európai csapat számára csak álom volt: bejutott Európa legjobb nyolc csapata közé, szóval ezzel a hasonlítgatással is csak óvatosan lehet operálni./
Mindenesetre a Bayern München eddig egy párharcban szerepelt története során a Villarreallal szemben, az is csoportmérkőzés volt, ez pedig jelzi, hogy ellenfele nem túl gyakori résztvevője a legjobbak küzdelmeinek.
2011-ben a Bayern a Manchester City, Napoli, Villarreal hármassal találta szemben magát a csoportkörben. Ezt akkor halálcsoportnak nevezték, mivel négy topligás együttes is részese volt. Végülis a Bayern magabiztosan nyerte csoportját, az akkor már pénzbőségbe lépő City pedig még a továbbjutáshoz is erőtlen volt. A Villarreal nulla ponttal végzett a csoportban. Szóval nem lett belőle halálcsoport.
De azért a spanyol csapat megizzasztotta a Bayernt. Az első mérkőzésen a Bayern 2-0-ra nyert Kroos és Rafinha góljával az El Madrigalban (ez lehet, hogy felesleges névelőhalmozás, de így hangzik jól és így használjuk), hazai pályán pedig 3-1-re győzött Ribéry duplájával, aki mellett még Gómez talált be.
Utóbbi estéhez egy emlékezetes pillanat is társult. Olyan gyorsan megy az idő, már több, mint 10 éve történt, úgyhogy már ezt is lassan történeti homály fedi. A mai naptól visszaszámítva 2011 novembere olyan messze van, mint 2011 novemberétől 2001 júliusa.
Történt ugyanis, hogy Ribéry betalált, majd gólörömében lefeküdt fekvőtámaszozni. A mérkőzést megelőzően megígérte testvérének, ha gólt lő, ünneplésként megcsinál három fekvőtámaszt. Így is lett. Matthias Sammer, aki ekkor a Sky szakértőjeként dolgozott, egy fogadást is ajánlott neki: ha megnyerik hazai pályán a Bajnokok Ligája döntőt, akkor ő maga fog 70-80 fekvőtámaszt lenyomni a Sky stúdiójában. Ribéry pedig örömmel fogadta a kihívást.
Erre sajnos nem került sor, de az elvesztett BL-döntő és Sammer csatlakozása is kellett ahhoz, hogy Ribéry és a Bayern 2013 májusában a klubtörténet legnagyobb sikerét könyvelhesse el (ehhez a minősítéshez ragaszkodom).
Maga a fekvőtámaszozás nem volt egy világrengető esemény, de a Villarreal elleni párharcokról nekem ez jut eszembe. Talán sikerül áprilisban felülírni ezt az élményt, és talán nem a negatív irányban, vagy legfeljebb a Getafe-szintig eljutva. Annak is már 14 éve, sokatok nem látta élőben. Lassan már tényleg nem az ezredfordulót kell leporolni, hanem az azt követő bő évtizedet. Némileg segítség benne amúgy a Robbéry-sztori című könyv. Ami 2019-ben jelent meg, a megjelenstől kezdődően olyan jól fogy, hogy nem is nagyon figyelem a fogyását, de azért még mindenhol kapható.
