Az amerikai elnökválasztás körüli szavazatszámlálási “vita” is megvilágítja azt, miért volt fontos a 2013-as Aranylabda-szavazás kapcsán kiemelni, hogy ott a beérkezett szavazatok birtokában lévő FIFA egy már lezárt szavazást nyitott meg újra, marketingben egyértelmű – sőt, kizárólagos! – előnyben részesítve egy jelöltet.
Ettől eltérő a mostani amerikai helyzet, hiszen itt a szavazó elvileg még a választás lezárását megelőzően küldte el szavazatát, aminek a beérkezésének napja esetleges későbbi – de amiknek kezelésére az egyes államoknak részletes megengedő szabályai vannak. És amit a jelenlegi hírek szerint be is tartanak. A legitimitási kérdést az én olvasatomban az jelentheti, hogy bekerülnek-e a számolásba olyan szavazatok, amiket az urnák lezárását – a részeredmények ismeretében adtak fel. /Szemben azzal a gondolattal, hogy akár százezres nagyságrendben maradjanak ki szavazatok annak érdekében, hogy egy időn túli se kerülhessen bele./
2013-ban viszont biztos. És teljesen megengedetten. Sőt, a FIFA által kívánt módon és feltételezhető célból.
– Akkor is meg volt határozva egy határidő. Ez a határidő letelt. Aki akart, szavazott. Aki nem akart szavazni, nem szavazott.
– A FIFÁ-hoz valamennyi szavazat beérkezett, birtokában voltak annak, ki mennyi szavazatot kapott.
– A pótselejtező (a sikertelen selejtezőt követően pótvizsgára bocsátott válogatottak mérkőzései) másnapján, akkor amikor Cristiano Ronaldo nagy szerepet vállalt a portugál, Franck Ribéry pedig a francia válogatott kijutásában (Lionel Messiéknek nem kellett ilyet játszaniuk, így az ő esetében szóba se jöhetett, hogy ez alapján ítéljék meg a teljestményét), Sepp Blatter FIFA-elnök kizárólag Cristiano Ronaldo remek teljesítményének magasztalásával kihirdette, hogy a szavazást újranyitották, tehát utólag, a szavazás lezárását követően mégis lehetett szavazni. Az újranyitott szavazás során a média külön segítséget is nyújtott a szavazók számára azzal, hogy hosszasan ismételték Cristiano Ronaldo pótselejtező során nyújtott teljesítményét. Franck Ribéry egész éves (triplázás) és a pótselejtezős teljesítményének mellőzésével.
KIemelendő, hogy bár Sepp Blattert azóta már eltávolították a FIFA éléről, a FIFÁ-nál kifejezetten ezzel az esettel kapcsolatban azóta is cáfolják, hogy manipuláció lett volna. A vége persze megmásíthatatlan: Franck Ribéry nem lett aranylabdás.
Ahogyan Robert Lewandowski sem veheti át 2020-ban az Aranylabdát, amit a szervező France Footballon kívül mindenki neki adott volna. Megjegyzem, azt se nagyon látom, hogy a FIFA annyira összetörné magát, hogy az előzetes fogadkozásoknak megfelelően mégis megrendezze a saját díjátadóját.
Na, mindegy is. A cikkel szemléltettem, hogy a mi sokéves panaszunk mennyivel megalapozottabb és látványosabb, mint az amerikaiak választási rendszerében rejlő, a vesztes számára kapaszkodót jelentő jogászkodási lehetőség.
