Amikor a focimeccs háborúba torkollt

Komoly ellentétnek kell fennállnia két nemzet vagy nép között ahhoz, hogy az egyik háborút kezdeményezve megtámadja a másikat. A felgyülemlő sérelmek végül a legfurcsább közvetlen kiváló okok által csordulnak át fizikai támadásba. Az utolsó csepp a pohárba. A háborús ok (casus belli), ürügyéül szolgál annak a hadüzenetnek, ami valószínűleg enélkül is bekövetkezett volna.

Image result for salvador honduras 1969

 1969-ben a futball adta az okot arra, hogy háború törjön ki két ország között. Ez volt az ún. százórás háború, más néven a futballháború (spanyolul: La guerra del fútbol), melyet El Salvador és Honduras vívtak egymással 1969. július 14. és 18. között. Néhány nappal a két ország közötti világbajnoki selejtező mérkőzéseket követően.



1969-ben a futball adta az okot arra, hogy háború törjön ki két ország között. Ez volt az ún. százórás háború, más néven a futballháború (spanyolul: La guerra del fútbol), melyet El Salvador és Honduras vívtak egymással 1969. július 14. és 18. között. Néhány nappal a két ország közötti világbajnoki selejtező mérkőzéseket követően.

A csapatok az 1970-es mexikói világbajnokság selejtezőire készültek. Mivel a rendező ország is a CONCACAF-zónából érkezett, a FIFA döntése értelmében a 16 csapatos mezőnyt még egy nemzet válogatottja képviselhette az Észak- és Közép-Amerika szövetségeit tömörítő konföderációból. Az előselejtező négy csoportjának győztese Play-off módban döntötte el, melyik is lesz ez a csaapat: Haiti az Egyesült Államokkal, míg El Salvador Hondurasszal került szembe. Erdetileg két mérkőzésen dőlt volna el mindkét párharc: 1969. június 8-án a hondurasi fővárosban, Tegucigalpában 1-0-s hazai siker született, míg egy héttel később, június 15-én San Salvadorban 3-0-ra a salvadoriak ünnepelhettek. Azonban csak azt, hogy maradt esélyük a továbbjutásra, hiszen az akkori szabályok szerint a párharcban elért gólkülönbségnek nem volt döntő jelentősége. Így semleges pályán, Mexikóvárosba nkellett eldönteniük, melyikük is az erősebb. Június 26-án hosszabbításban nyert 3-2-re El Salvador, s jutott be a Haiti elleni konföderációs döntőbe.

Honduras 1838-ban vívta kifüggetlenségét, államformája köztársaság. Azonban kevesebb, mint kétszáz éves története során több, mint 140 véres küzdelembe torkolló puccs(kísérlet) zajlott a hatalomért. A főként mezőgazdaságból élő országot a hatvanas években is egy katonai diktatúra jellemezte Oswaldo López Arellano vezetésével. Az ország viszonylag ritkán lakott volt, így lehetőséget jelentett a bevándorlók számára, hogy Hondurasban földművelésbe kezdjenek.

El Salvadorban szintén katonai háttérrel rendelkező csoportok tartották kezükben az irányítást (a hatvanas években Julio Adalberto Rivera illetve Fidel Sanchez Hernandez nevei kiemelendőek). Az iparosodott, de főleg kávé formájában jelentős mezőgazdasági exporttal is rendelkező ország legnagyobb problémájának a túlnépesedés számított. A nyugati félteke talán legsűrűbben lakott országának paraszti rétegeit a földhiány sújtotta. Viszont a szomszédos Hondurasban adódó lehetőségek sokukat arra sarkallta, hogy átvándoroljon, s ott kezdjen új életbe. 1969-re már hozzávetőlegesen 300.000 salvadori települt át Hondurasba. Mely politikai feszültségekhez vezetett. Amiként az is, hogy a Közép-Amerikában létrehozott Közös Piac leginkább a fejlett ipari országok gazdaságát segítette, míg az olyanok, mint Honduras vesztesei lettek az együttműködésnek. Az elnehezedő gazdasági helyzetbe kerülő Honduras területi követelésekkel is előállt Salvadorral szemben.

A lehető legszerencsétlenebb időpontban került tehát sor a két ország közötti futballselejtezőkre: éppen nem sokkal előtte született arról határozat, hogy egy földreform keretében földtulajdonnal csak hondurasi születésű polgárok rendelkezhettek. Ez drámaian érintette a közben kvázi tulajdonjogot szerző salvadoriakat, akik így gyakorlatilag elvesztették földjüket. Mellette pedig helyben és a határon is állandó támadásoknak lettek kitéve, egyre többet döntöttek a hazaköltözés mellett. Egyes beszámolók szerint ezekben a hetekben már volt olyan nap, amikor 17.000 salvadori is elhagyta Hondurast.



Ilyen ellenséges hangulatban fogadták egymás csapatait és a szurkolókat az aktuális házigazdák. Halálos utcai összecsapások, a csapatbusz elleni támadás, egyéb méltatlan dolgok (pl.elhullott patkányokkal való dobálózás, a szálloda ablakok betörése tojásokkal) övezték mindkét mérkőzést. Az első mérkőzés ráadásul egy különösen szomorú esemény is beárnyékolta: miután a hondurasiak Enrique Cardona révén a végjátékban megszerezték a győzelmet, az otthonában a TV előtt ülő 18éves Amelia Bolanos elkeseredtségében fogta édesapja pisztolyát és szíven lőtte magát. Az öngyilkosságból nemzeti szintű gyászt kreáltak Salvadorban. Az egyiknapilap szerint: „A fiatal lány nem bírta végignézni azt, ahogyan a szülőföldjét térdre kényszerítik.” A szomorú esemény tehát ürügy lett az érzelmek felkorbácsolására. Amelia Bolanos temetését a salvadori televízió is közvetítette, katonai tiszteletadás mellett kísértét végső útjára. A politika és a futball határai végleg elmosódtak: a párharc kimenetele már nem csak amiatt volt érdekes, melyik válogatottnak marad esélye a világbajnoki részvételre. Már nemcsak arról a mérkőzés, melyik csapat az erősebb. Kölcsönösen felkorbácsolódtak a nemzeti érzelmek, a győztes a másikhoz képest már egyfajta felsőbbrendűséget is érezhetett és kommunikálhatott. Luiz Suarez mexikói újságíró kesergett azon, hogy a „labdarúgás és a politika közötti határvonal homályos”, kiemelve azt is, hogy az ilyen nézőpont alkalmas arra is, hogy a vesztes csapat tagjait nemzeti árulóként bélyegezze meg.   

Image result for honduras salvador bolanos amelia

És persze a hatás kölcsönös volt, hiszen a két fél közötti viszályok alapjaiban határozták meg a meccseknek a végkimenetelét is. A játékosoknak, így különösen a hondurasiaknak az életüket is félteniük kellett a másik ország vendégeként.

A harmadik, semleges pályán megrendezett találkozó idejére pedig már a diplomáciai kapcsolatokat is megszakították egymás között a felek. Az országok hadseregei mozgósításba kezdtek, kölcsönös lövöldözések kezdődtek, bevetették a légierőt is. A salvadori hadsereg július 14-én átlépte a határt. Hivatalosan is háború kezdődött, mely – bár kisebb összecsapások még hetekig zajlottak – mindössze 100 óráig tartott, július 18-án a felek fegyverszünetet kötöttek. Addigra azonban már több, mint 6.000 ember halt meg, többségük civil áldozat. Beszámolók szerint legalább 50.000-en vesztették el az otthonukat. A fegyverszünet elsőszámú oka az volt, hogy egyik ország sem rendelkezett számottevő haderővel és hadi eszközökkel. 1979-benkötöttek egymással békét. A konfliktus azonban még sokáig éreztette hatását.



A két fél közötti ellentétek nem a labdarúgásból eredtek, azonban a foci érzelmi erejét jelzi, hogy a kettejük közötti mérkőzések még inkább felkorbácsolták az indulatokat, konkrét összecsapásokhoz vezettek, hozzájárulva a háborgó helyzet eszkalálódásához. Így e három focimeccs mindenképpen hozzájárult a háború kitöréséhez. 

Related image

El Salvador története során első alkalommal jutott ki egy futball-világbajnokságra. A mexikói tornán azonban a szovjet,mexikói, belga válogatottak ellen pont nélkül és rúgott gól nélkül zárt. Ezenkívül egy alkalommal jutottak ki egy világbajnokságra. Az 1982-es spanyolországi tornán pontot megint nem szereztek, viszont lőttek egy gólt. Arra azonban aligha büszkék, az ugyanis a Magyarország elleni 10-1-es vereségsorán született. Máig ez a VB-k történetének legnagyobb arányú győzelme.

Kapcsolódó bejegyzések