Bajnokok Ligája: Előny a válogatott edzői múlt?

Alig több, mint egy hét múlva folytatódnak a küzdelmek a nemzetközi kupákban. A nemzeti bajnokságok és kupák befejezésével az Európa-Ligában és a Bajnokok Ligájában is esélyt kapnak a még állva maradt csapatok arra, hogy megküzdjenek a trófeáért.

Persze idén minden komplikált. Alapból az, hogy nyár végén rendezik meg a végjátékot. Egészen újszerű élményt jelent. Talán gyermekkorom augusztusait idézik majd vissza ezek a kupaesték, amikor még a selejtezők utolsó köreiben is voltak állva maradt magyar csapatok, és hááát, legalábbis izgulni tudtam azért, hogy bejutnak-e a főtáblára.

Ilyesmi érzésekkel várom az idei BL-végjátékot. Dinnye, fülledt nyárvégi idő, Balaton, fröccs, hullócsillag. És remélhetőleg nem kiabálom el, hogy frankó hangulatú kerthelyiségek.

Egészen újszerű élményben lesz részük a játékosoknak is, hiszen a megszokott március-áprilisi-májusi elhúzott izgalmak (oda-visszavágó) helyett kifejezetten két hétnyi időre kell csúcsformát hozniuk. Azon beül is 3-4 tökéletes este kell attól, aki a végső győzelemre törekszik. Márpedig ki a fene ne törekedne erre? Mondjuk a Lipcsétől idő előtt távozó Timo Wernert megkérdezhetnénk arról, miért jó neki, hogy véges karrierjének eddigi legjobb lehetőségét kihagyta (csapatát pedig cserben) azért, hogy biztosítsa, hogy a következő idénytől majd a sok pénz helyett sok-sok pénzt kereshessen.

Az augusztusi végjáték újszerű stratégiát kíván meg a vezetőedzőktől. Arra kell törekedniük, hogy pont abban a két hétben legyenek csúcsformában, amikor majd kell. Tulajdonképpen tornacsapattá kell válniuk. A Nationalelffel kapcsolatban szokták használni ezt a jelzőt. Különösen Jogi Löw időszaka alatt volt jellemző, hogy a németek a lehetőségekhez képest pont az EB/VB-re álltak össze. Így volt ez 2014-ben is, amikor tényleg patikamérlegen számoltak ki mindent, még saját főhadiszállást is építettek. Mondjuk 2018-ban pont nem jött be a számolgatás.

Jelentős különbséget jelentett azonban a két torna között Hansi Flick személye, aki a győztes világbajnokságot követően állt fel a Nationalelf képzeletbeli padjáról, hogy a DFB sportigazgatója legyen. De 2017-ben onnan is távozott.

Mindenesetre hiába másodedzőként, de ő az egyetlen az állva maradt csapatok edzői közül, akiknek szakmai vezetői oldalon is mély tapasztalatai vannak arról, hogyan kell néhány hét néhány estéjére összpontosítani az erőket. A világbajnoki trófeát Zinedine Zidane és Gennaro Gattuso is kezébe vette, de közülük Hansi Flick az egyetlen, aki edzőként tette ugyanezt. Hirtelenjében egyfajta előnnyé kovácsolódott az, hogy edzőtársaival szemben Hansi Flick az egyetlen, akinek szakmai tevékenysége elsősorban nem a klub-, hanem a válogatott futballhoz kötődik.