Mikor, ha nem most?! Gondolhatják az angolok, akiknek idén is brutálisan erős válogatottjuk van. Csak hát ugye így volt ez a múltban nagyon sokszor.
Általában mindig így indulnak neki, hogy na majd most megmutatják. Aztán mindig csalódás a vége. 1966-ban az érvénytelen góllal ugyan ünnepeltek VB-t, de ezen kívül még döntőbe sem tudtak jutni egy nagy tornán. Elképesztő negatív előjelű eredménytábla.
Eddig kilenc alkalommal szerepeltek EB-n. /Például a 2008-as EB-re ki se tudtak jutni./ 1968-ban még harmadikak lettek. 1980-ban, 1988-ban, 1992-ben és 2000-ben kiestek a csoportban. A 2000-as különösen érdekes volt, hiszen a német-angol nagy párost a portugál-román kettős előzte meg.
1996-ban hazai pályán nagyon közel álltak ahhoz, hogy döntőt játszanak. Aztán jött Andy Köpke, aki kivédte Garreth Southgate büntetőjén, majd Andy Möller belőtte a sajátját.
2004-ben egy hasonlóan legendás meccsen, ugyanúgy büntetőkkel estek ki a portugálokkal szemben a negyeddöntőben. 2012-ben a vátozatosság kedvéért az olaszokkal szemben is a tizenegegyesek jelentették a véget, ugyanúgy a legjobb nyolc között.
2016-ban a nyolcaddöntőben Izland ellen brexiteltek.
2018 óta azonban már a német szimpatizánsok sem röhögnek annyira az angol válogatotton.
