Szeptember nem a megelégedés ideje

Szeptember nem a megelégedés ideje

Pláne nem az önelégültség ideje. Elég jól kezdte a szezont a Bayern München. Sokat féltették, hogy beragad a rajtnál: átalakuló keret, motiválatlan sztárok, nem elitkategóriás edző. Aztán hatból hat győzelemmel nyitottak. Megvan az első trófea, továbbjutás a kupában, jó rajt a bajnokságban és győzelem a Bajnokok Ligájában is. 

Related imageErre különös szüksége volt a Bayernnek, egyenként a játékosoknak, de legfőképp Niko Kováacnak. Amire azonban nincs szüksége senkinek: hogy továbbra is végletekben gondolkodjunk. Hogy továbbra is egyik nap minden frankó legyen, másnap meg minden katasztrófális. Pláne nincs szükség párhuzamos valóságokra.

Valóban szánalmas, amikor már a szezon elején azzal akarunk villogni, hogy telesírjuk a Facebook-falakat, hogy “jajj úgyse” meg “felesleges szurkolnod” stb.

  • Elsőképp épp ez a szurkolás lényege, hogy annak ellenére beleállsz feltétel nélkül, mi lesz a végkimenetele.
  • Másodképp nem nagy kunszt bemondani, hogy egy emberfeletti siker, egy kivételes eredmény (BL-győzelem) valószínűleg még akkor sem következne be, ha minden klappolna. Nem kell nagy szakérzék annak megállapításához, hogy a 19 topligás csapat közül 18 NEM fogja megnyerni idén a BL-t. Ha pedig pont a 19. lesz a csapatom, akkor meg úgyis el lehet vegyülni az ünneplő tömegben.<



De ugyanúgy feleslegesnek érzem, amikor egyetlen mérkőzés, egyetlen teljesítmény alapján a klubelnök már veri a mellét (persze régi szokása szerint), hogy neki volt igaza. És le akarja oltani azokat, akik az aggályaikat megfogalmazták. Pl. a keret mélységével kapcsolatban. Nagyon messze van még május. Pláne, hogy az elmúlt években ez többször is gondot okozott tavasszal. Azért is veszélyes ez, mert a korai önelégültség hamar visszaüthet. Uli Hoeneß nemcsak a szerdai meccs után vette elő azokat, akik szerint a sérültek miatt szűkössé válhat a keret, hanem már július utolsó napjaiban felhívta azokat, akik Niko Kovac személyét bírálták, mondván ő nagyon boldog a döntésükkel. Még a legelső tétmeccs előtt. Niko Kovac biztosan beleillik a képbe. Kinek ne lenne szimpatikus?! Megteszi, amit megtehet. Azonban az majd csak jóval később fog eldőlni, megfelelő döntésnek bizonyult-e. Csak később merülnek fel olyan helyzetek: hullámvölgy, a sajtó nyomása, konkurenciaharc, a játékosok kordában tartása, előhúzni a meglepőt a kalapből. S persze a legkomolyabb mérkőzések is csak a szezon végén várhatóak.

Talán bölcsebb lenne mindent, a szerdai meccset is a helyén kezelni, mely egy remek felütése volt a BL-szezonnak, mellyel lendületet tudott szerezni a csapat, mellyel fontos pontokat szerzett meg. Renato Sanches esetében pedig elismerni, hogy odatette magát, Tolisso hiányában ő is megérdemli az új lehetőséget. És nagyjából ennyi. Még 40 meccset kell rendben lehoznia májusig a Bayernnek.