A siker sosem magától értetődő

A siker sosem magától értetődő

Mozgalmas napokat élünk. A Bayern, amely az őszi szezonban a VB-fáradtság és a sérülések ellenére is szárnyalt, két meccsen mindössze egyetlen ponttal nyitotta a 2015-ös idényt.

A siker sosem magától értetődő. Nem volt az az elmúlt két és félévben sem, amikor csapatunk magabiztosan gyűjtögette a trófeákat és zsákszámra döntögette a rekordokat nemzeti és nemzetközi szinten is. Nem. Ezeket a sikereket kőkemény munka előzte meg és szegélyezte úgy a szakmai és pénzügyi stáb, mint a játékosok részéről. Ha úgy tetszik, nem a cica hordta össze nekünk. Ezek a sikerek (köztük az egy-egy meccsen aratott győzelmek) nem önmagából a státuszból eredtek, mint például, hogy a Bayern München a „legerősebb német csapat.” Nem az értékítéletből következik a siker. Hanem épp fordítva. Az elvégzett kemény munka alapozza meg az értékítéletet. S persze a soha nem látott mértékű elvárásokat.

És ezek azok az elvárások, amelyek sokszor már elkendőzik, degradálják a csapat teljesítményét. Amelyek odáig fajulnak, hogy egy 19 meccses győzelmi szériába avagy márciusban megnyert bajnoki címbe fektetett energiát sem ismerünk el. Nemhogy az ellendrukkerek, még saját magunk sem. Könnyelműség az egészet úgy elintézni, hogy ’jajj, hát a Bayern mennyire kimagaslik a mezőnyből.’ Igen. De ez nem önmagából ered. Hanem abból a teljesítményből, amit játékosaink hétről hétre beletettek. A teljesítmény, ami persze nem mindig lenyűgöző, de az elmúlt két és félévben általában elegendő volt ahhoz, hogy mindig legalább egy kicsivel (sokszor pedig nagyon) az aktuális ellenfél fölé nőjünk. Végső soron erről szól az egész. Erről szólt 2012 tavaszán is, amikor a Borussia Dortmund heteken keresztül a mostaninál alig jobb teljesítményt nyújtott, de mégis sorban nyerte a meccseit. Egy kicsivel mindig az ellenfél fölé nőtt. Végül pedig pontrekorddal nyert bajnoki címet. (az akkori 81 pontra az elmúlt két évben aztán kétszer is rálicitáltunk – 91 ill. 90). Mindezt tette úgy, hogy a Bayern München már akkor is kimagaslott a mezőnyből, 2012 tavaszán már olyan szintű futballt mutatott, amely BL-győzelemre is méltó lett volna. Ebből azonban nem következett, hogy a trófeák is Münchenbe repülnek.

Persze a fentiek a jövőbe is mutatnak. A múltbéli sikerek önmagukban és közvetlenül nem vetítik elő a további sikereket. Ez igaz egy maximumra kiszuperált történelmi szezont követően, de a szürke bajnokik egymásutánjában is. Hibás az a gondolat, hogy a Bayern Münchennek lényegében semmit sem kell tennie azért, hogy megnyerje a Bundesligát. Mindenki láthatta a Wolfsburg ellen, mi történik akkor, amikor a világsztárokkal teli csapatunk a nullához közeli egyéni és közösségi teljesítményt nyújt. A munka és fegyelem nélküli fellépés ennyire elegendő a Bundesligában. Ez másik oldalról akár a játékosok és az edzői stáb felé is intő jel lehet. Ilyen nagyratörő célok mentén képtelenség megélni az őszi teljesítményből. A célul kitűzött trófeákat sem akkor osztják.

Ha visszagondolunk, tavaly elég volt az, hogy egyszer, Madridban nem sikerült a bődületes mezőnyfölényt góllá alakítani, máris egy pengeélen táncoló, őrülten kényes szituációba sodortuk magunkat, amiből a hazai elődöntőben a lehető legrosszabb következmények sültek ki.

Nagyon jó lenne azt hinni, hogy csúcsra járatott csapatunknak innentől mindig minden sikerülni fog. Ez azonban a futballban lényegében kizárt. Igen, a jövőben is lesz olyan, amikor nem sikerül a gólszerzés. Lesz olyan, amikor a védő elkésik a becsúszáskor, amikor a támadó luftot rúg ziccerben. Olyan is, amikor a partjelző hibásan inti be a lest. És igen, olyan is, amikor nem azt a teljesítményt látjuk kedvenceiktől, mint amihez hozzászoktunk. Utóbbi természetesen már egy olyan téma, amire nem legyinthetünk. De szerencsére ezt a játékot egyelőre még nem gépek játsszák. A fő kérdéseket az szolgáltathatja, mikor és mennyiszer fordul elő ilyen. Sikerül-e megfékezni a megingásokat, új erőre kapni. És persze, hogy akkor, amikor igazán-igazán számít, sikerül-e tökéletesen időzíteni a fogaskerekeket. A trófeák eddig sem, ezután sem fogják önmagukat megnyerni. Még akkor sem, ha a Bayern München címere olyannyira csillog, mint a történelemben talán még sosem.