Remek élményt nyújtott szurkolóinak kedden este a Bayern München csapata a Bajnokok Ligájában. A Benfica 5-1-es legyőzésre kis gyógyírt is jelentett az elmúlt hónapok eseményeire.
Maximum azonban csak kicsit tudta feledtetni azt, hiszen – bár lendületszerzésnek mindig jó az ilyen – a csapatban rejlő szerkezeti és taktikai hiányosságok ettől még nem tűnnek el. Ezeken dolgozni kell, szükség esetén pedig kemény személyi döntéseket is meg kell hozni. Persze a felelősségtől való elhúzódzkodás nélkül. Azt a legfelső szinttől a legalacsonyabbig vállalni kell, nem lehet egy vagy több emberre rátolni az egészet.
Egy ilyen győzelem alkalmas arra is, hogy túlzottan megnyugodjanak a kedélyek. Ez hosszútávon káros lehet. Azonban nekünk, szurkolóknak járt egy ilyen mérkőzés. Egy ilyen este, hogy legalább egy kicsit tudjunk örülni ennek is.
Az nem kérdés, hogy a keret alapvetően jó, a keretben ezek az eredmények benne vannak. Nincs semmi különös ebben: ha kijön a lépés, akkor nagyon kijön. A fontos különbség a korábbi hat évhez képest, hogy most ritkán, akkor pedig általában kijött a lépés. Akkor az számított kivételnek, hogy valamikor nem jön ki a lépés. Akkor egy olyan szintet ütött meg a csapat játéka, hogy leginkább azon kellett gondolkodni, hogyan oldható meg, hogy akkor is megnyerje a meccset a csapat, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint azt előzetesen eltervezték.
Hogyan tovább?
Jó lenne, ha ez a keddi meccs lendületet adna a Bayernnek. A téli szünetig még lesz pár hazai feladat és mellette az Ajax elleni csoportrangadó is. Ezeken szükséges a jó eredmény. Ősszel nem lehet megnyerni a nagy trófeákat, de el lehet őket veszíteni. Szerencsére a Bajnokok Ligájában ezt elkerülte a Bayern, de a bajnokságban is még lehet őrizni a reményeket.
Azonban a közelgő szünet miatt leginkább arra kell fókuszálni, hogyan tudja majd februárban elkapni a fonalat a csapat. Hogyan lehetne azt megoldani, hogy a BL-nyolcaddöntőkre megfelelő állapotban érkezzen meg?
Hiszen a nyolcaddöntős csapatok már „csak” hat mérkőzésre vannak attól, hogy bejussanak a fináléba. Hat olyan napot kell kifogni, amikor az éppen aktuális ellenfélnél jobb vagy szerencsésebb teljesítményt nyújtanak. Ez azért nem lehetetlen. Legalábbis nem olyan, amiről csak úgy lemondhatna bármelyik klub. Pláne nem Európa egyik hagyományos élklubja.
Megyünk előre, majd meglátjuk
És itt jutunk el a címben kifejezett kérdéshez. (Bocs a perjoratív jelzőért.) Nyilván mindenki észleli, hogy komoly problémák vannak a Bayernnél. Korántsem ideális a helyzet. És jelen állapotában kevés esély van arra, hogy a hiányosságok tavaszra eltűnjenek. Ezek valamilyen, de érezhető mértékben megmaradnak.
De miért kéne emiatt máris lemondóan legyintenünk? Ott lesz a nyolcaddöntő első meccse. Ki lehet menni, le lehet ülni, megnézzük. Ha jól sikerül, lehet menni tovább. Satöbbi.
Úgy hiszem, ha tíz évvel ezelőtti a Klinsmann-szezonban is magabiztosan mondtam, hogy amíg van esély a nagy trófeára, addig én bizony bízom is abban, akkor ebből ebben a szezonban sem engedhetek. Akkor is tisztában voltunk a komoly hiányosságokkal, amik ki is jöttek, ráadásul elég durván. A hiányosságok valószínűleg most is ki fognak majd jönni. De ez nem jelenti azt, hogy a szurkolónak eleve ebben kellene gondolkodnia, eleve hagynia kéne az egészet a fenébe.
Én a magam részéről 2009-ben a Wolfsburg és Barcelona elleni reménykedve ültem le meccset nézni, így lesz ez 2019 tavaszán is.
