Gyakorta felbukkanó érv, hogy a Bayern München és játékosainak Bundesligában nyújtott eredményei nem számítanak, mert azt az öreganyámmal is megnyerném.
Hát ez nincs így, és nem is érzem tiszteletteljesnek a hivatkozást. A nagymamákkal szemben sem, hiszen úgy állítod be, mintha ő fogalmatlan lenne, aztán lehet, meglepődnél, mire képes… :- )
De elsősorban a saját játékosaiddal szemben nem helyes ez a megközelítés, hiszen az ilyen megjegyzésekkel nemcsak a Bundesliga – ténylegesen meglévő – gyengeségeit minősíted, de egyúttal a kedvenc csapatod, kedvenc játékosaid által hozzáadott értéket, az elvégzett munkát.
Az tiszta sor, hogy a Bayern München kimagaslik a Bundesligából /tavaly a nemzetközi mezőnyből is/, és kiemelkedő keretével a bajnokság toronymagas esélyese. Egyértelmű, hogy a bajnokságban a Bayernnek a papírformát kell érvényesítenie.
De KELL érvényesítenie a papírformát. Nem amiatt emelkedik ki, mert esélyes státuszban van, hanem amiatt válik esélyessé, mert ő a legalkalmasabb arra, hogy a többi 17 csapathoz képest a legjobb teljesítményt nyújtsa. És ha ezt a teljesítményt nyújtja, akkor a végén valóban bajnok is lesz. Nem arról van szó, hogy elég egyszer kiérdemelned a prémium státuszt, aztán attól kezdve tálcán kapod a finomságokat, hanem bizony bajnokságról bajnokságra, általában hétről hétre legalább az aktuális ellenfeled fölé kell nőnöd. Ezt csinálta a Bayern az elmúlt 8 szezonban, hétről hétre.
Ha nem teszed, ha nem ezzel a mentalitással ugrasz neki a meccsnek, vagy ha egészen egyszerűen elfáradtál, akkor nem fogsz nyerni. Sőt, ilyen vereségbe fogsz belefutni, mint a hoffenheimi 4-1 is, ahol az ellenfél frissebb volt, koncentráltabb és lendületesebb, ezért megérdemelt nyert. Öreganyád ellen is nyert volna.
Most ezzel a bejegyzéssel nem a Hoffenheim elleni vereség kapcsán akarom ráhúzni a vizes lepedőt a srácokra, szerencsére nem is történt tragédia. Egyébként is méltányolható a helyzet a naptár miatt. No meg a héten már ünnepeltünk egy nemzetközi kupagyőzelmet is, ami kissé maradandóbb. Nektek, akik kint voltatok, még inkább.
A poszt célja annak a régi lemeznek a leporolása, hogy ne nézzük már le a játékosokat azért, mert van előttük egy feladat (Bundesliga megnyerése), amihez rendre – 34 forduló alatt több, mint elégszer – odateszik magukat, és a végén a lerakott teljesítmény trófeát eredményez. Szeretnénk, ha erősebb lenne a Bundesliga, szeretnénk, ha a német csapatok a BL-ben és az EL-ben is sokszor játszanának így, mint a Hoffenheim a vasárnapi meccsen, szeretnénk, ha lenne 2-3 csapat, amelyik kb. 30 fordulóban így játszana.
De a fentiek hiánya még nem ok arra, hogy degradáljuk a letett teljesítményt.
Ha a Bayernnek sikerül megoldania a zsúfolt, fáradságos szezonban a keret megfelelő forgatását (előbb bővítését?), sikerül újabb taktikai elemekkel bővítenie a repertoárját, és ehhez megfelelő hozzáállás is párosul, akkor bajnok lesz. Nem kétség.
Ha nem, akkor nem lesz bajnok. A siker nem magától értetődő.
