Elég jól alakulnak a Bayern München dolgai. Szeptember közepén még sokan bizakodtak abban, hogy Peter Bosz vezetésével a Dortmund megtalálta a megfelelő taktikát arra, hogy maximalizálja a pontokat a bajnokságban, s a bukdácsoló Bayernt megszorítsa. Mára viszont elképesztő fordulatot vettek a dolgok.
A Bayernnél Jupp Heynckes érkezésével ismét konszolidálódtak a dolgok. Carlo Ancelotti távozása pillanatában még nehéz volt elképzelni, de mostanra már biztossá vált: idén is számolni kell a német bajnokkal Európában. Sok mindenben hasonlít ez a tavasz a 2013-asra. Öt évvel ezelőtti ugyanezen a hétvégén, ugyanúgy Húsvétkor a Bayern az előrehozott bajnoki ünneplés helyett egy kiütéssel vigasztalódott. A HSV elleni 9-2-höz képest most a BVB elleni 6-0-lal fordulhatnak rá a BL-negyeddöntőre. Rendkívül magabiztosan.
Egy dologban azonban biztosan különbözik ez a tavasz. 2013-ban ilyenkor már fix volt, hogy Pep Guardiola fogja követni Heynckest az edzői poszton. Míg akkor a színfalak mögött maradó Guardiola iránt érdeklődtek immel-ámmal az újságírók, addig most minden eddiginél nagyobb vehemenciával kutatják, ki lesz a Bayern következő edzője. Elvileg április végére már okosabbak leszünk.
Egyelőre azt tudjuk, és ezt Kalle Rummeniggétől, hogy a Bayernnél németajkú edzőt keresnek, ami a szurkolók többségi akaratát is tükrözi. Viszont nagyon nem mindegy, hogy ez a németajkú edző egyúttal képes-e elbírni azzal a nyomással, amit a Bayern padja jelent.
A héten biztossá vált, hogy nem Thomas Tuchel lesz a vezetőedző. Ahogyan az is valószínűnek tűnik, hogy nem a Klopp-Löw-Heynckes hármasból kerül ki a végső befutó. Kiemelendő persze, hogy bár Rummenigge is megerősítette, hogy Heynckes befejezi a pályafutását, ő maga külön is kiemelte, hogy a részéről egy szót sem ejtett biztos visszavonulásról. Amellett persze, hogy visszatérően nemlegesen nyilatkozik a hosszabbításról, a lehetséges jelöltek körének szűkülése azért mégiscsak megteremti annak (igen csekély) esélyét, hogy mégis rábólint a folytatásra. Azért ebbe senki se élje bele magát.
De ha nem a fenti klasszisok közül kerül az új edző, akkor mégis ki marad?
A sajtóban három név kering a szezonon végig ívelően: Julian Nagelsmann, Ralph Hasenhüttl és Niko Kovac.
Igen, egyre gyakrabban jön elő Niko Kovac neve is, aki pozícióba hozta az Eintracht Frankfurtot. Talán a BL-indulás is meglesz nekik. Aki régóta követi a Bundesligát, szorít is Kovacnak, hogy állja meg a helyét edzőként is. A Frankfurtot persze már nem mindenki szeretné ott látni a Chelsea vagy a Barcelona ellen a BL-ben. De Kovac nem klasszis edző, tapasztalatai sem mérhetők még Thomas Tucheléhez sem.
És ő ugye horvát. Ő nem németajkú. Nem? Biztos? Azt kell itt megvizsgálni, milyen szempontrendszer miatt fontos az, hogy németjakú legyen az új edző. Bizonyosan nem genetikailag. Az egykoron a hölgyek körében nagyon népszerű szőke hajú, kék szemű Rummenigge bizonyosan nem biológiai tulajdonságok alapján akar válogatni. Sokkal inkább kulturálisan és a kommunikációt segítve. Hogy olyan edzője legyen a Bayernnek, aki ismeri a német közeget és nyelvi problémái sincsenek.
A Kovac-testvérek Németországban születtek. Berlinben nőttek fel, itt kezdtek el játszani. Niko Kovac a Hertha- Leverkusen – Hamburg – Bayern – Hertha útvonalon át tapasztalta meg a német futballt, végül még néhány évet lehúzott a Red Bull Salzburgnál is. Szóval bőven benne van a pakliban, hogy Niko Kovac neve is ott áll a jelöltek között.
Azért a Bayernnek egyelőre azt tenné a legjobbat, ha a sajtó szorítása alábbhagyna, így is segítve őket a sikeres európai szereplésben. De láttunk már ellenpéldát is. A 2010-es Internek például nagyon bejött az, hogy amíg a sajtó folyamatosan José Mourinho távozásával foglalkozott, addig a játékosok nyugodtan tudtak készülni a nagy döntőkre.
