A Német Kupa döntőjével a Bayern München számára is véget ért a 2017/18-as szezon. Itt az ideje, hogy mindannyian értékeljük a mögöttünk hagyott idényt.
Ahogyan az lenni szokott, nem célravezető, ha csak egy szempont alapján értékeljük az eseményeket. A német bajnok idei szereplését is legalább három szemszögből kell néznünk.
1. A 2013-as triplázás óta eltelt öt idényben kialakult egyfajta etalon, a ’bajnokság, kupagyőzelem, BL-elődöntő, látványos támadófoci’ csomag. Amivel reálisan számolni lehet. És egy olyan határvonal, amit célkitűzésként mindenképpen szeretnénk, ha átlépne a Bayern. Ebben a szezonban nagyon közel álltak hozzá a bajorok, végül mégis a bajnoki címmel és a tavaszra látványossá váló futballal kellett beérniük. Innen nézve nem sikerült a reálisan kalkulálható célokat túlszárnyalni.
2. A Bayern München idényének sorsfordító találkozói a Real Madrid elleni BL-elődöntők voltak. Egy olyan párharc, ahol a Bayern egyértelműen jobb teljesítményt nyújtott ellenfelénél, ám végül a féltucatnyi hátráltató tényező és a helyzetkihasználás silánysága miatt lemaradt a döntőről. Thomas Müller szerint a madridiak nem is nagyon értették, hogyan tudtak bejutni ilyen játékkal a döntőbe. A hátráltató tényezők bármelyikének hiányában a Bayern döntőt játszik Kijevben, mindet egyszerre nem bírta el a müncheni csapat.
Innen nézve felemás a helyzet, hiszen a Bayern igazolta, hogy ott van a világ szűk elitjében, ez fantasztikus dolog. Azonban legalább ennyire szomorú és érthetetlen, mekkora esélyt szalasztott el.
3. Jupp Heynckes október elején vette át a Bayern irányítását. Carlo Ancelotti távozásakor a csapat hátrányban állt a bajnokságban, a BL-ben is kényelmetlen vereségen volt túl. Jupp Heynckesnek mentálisan rendbe kellett tennie a csapatot, újra megalapozva a szükséges csapatszellemet. A keret kialakításában értelemszerűen előzetesen nem vehetett részt, vele ellentétben Ancelotti nem is volt a rotáció híve. Ahogyan meg kellett küzdenie azzal is, hogy a csapat nem megfelelő fizikummal vágott neki a szezonnak, ezt helyre kellett tennie.
És a szezon végére sikerült is. A Bayern a szezon legvégén olyan állapotban volt, sérültekkel ugyan (és azok ellenére) kétszer is lefutballozta a BL-címvédőt, a bajnokságban futószalagon szállította a győzelmeket és gólokat. A mentális megingás – ami a kupagyőzelembe került – is csak az érdemtelen BL-kiesést követően következett be. A csapat tejesítményét így nem az eredeti célokhoz mérten kell néznünk. Hanem abból a gödörből, amelyben az edzőváltáskor volt a Bayern. Onnan nézve pedig pozitív képet kapunk.
+1 Nem egyszerű tehát értékelni a mögöttünk álló szezont. Ami viszont pofonegyszerű: ha nem is a csapat teljesítményét, nem is az eredményeket, hanem Jupp Heynckes munkáját értékeljük. A legendás edző ismét visszajött és ismét megmutatta klasszisát. Beáldozta a 2013-as tökéletes visszavonulását annak érdekében, hogy kihúzza szeretett csapatát a gödörből. És ez az elvártakon felül sikerült. A csapat is, de ő pláne többet érdemelt volna ebben a szezonban.
