Az idei átigazolási időszak talán legviccesebb híre – most a valóságtartalom vizsgálata nélkül – az volt, hogy a Bayern München eladná Bouna Sarrt, azonban a játékos megtagadta a dolgot és maradni akar Münchenben.
Leigazolták, adtak neki egy négyéves szerződést, a játékos ezért masszív pénzt kap, persze nem annyit, mint a többiek, de azért luxusban élhet, a világ egyik legmenőbb sportegyesületénél, ahol szinte garantáltak a sikerek. Miért is akarna elmenni egy olyan klubhoz, amely egyébként a saját szintjének megfelel? Hülye lenne, hülye lenne bármelyikünk.Mondom ezt egyébként úgy, hogy lehet szó bárkiről, az automatikus shitstormot, amit egy-egy játékos megkap, mindig is utáltam, sőt inkább ellenhatást vált ki belőlem (Ottl, Micho stb., de akár Robben esetében is). Neki ugye a fizimiskája és itthon a neve is generálja ezeket.
Pedig:
1. Amit az utolsó Podcastben is elmondtam: nem hiszem el, hogy minimális bizalommal ne tudott volna profi játékosként csereként lehozni akár egy BL-meccset. Bárki aki évtizedek óta profi környezetben edz nap, mint nap.
2. Abban, hogy ő a keret tagja, elsősorban nem ő a felelős. Mint fentebb írtam, ő élt egy egyszeri lehetőséggel.
Hanem azok, akik friss BL-győztesként az átigazolási időszak utolsó napján akartak okosak lenni.
Őt most kipécézve látjuk: egy év alatt 9 millióról 4 millióra csökkent a piaci értéke, az élfutballban tulajdonképpen nem létezik – vesd össze Juan Bernattal, aki azért elég jól ellavírozik évek óta Párizsban is.
És látjuk, hogy gyakorlatilag negyedikszámú jobbhátvéddé vált.
