Miért gondoljuk, hogy aki drága és keresett, az automatikusan jó igazolás lenne?
Költeni kell és építeni kell, ez nem kérdés. És nagyon is jól tette a Bayern München, hogy leigazolt olyanokat, mint Javi Martínez, Matthijs de Ligt vagy Lucas Hernandez. Ezek a figurák azonban – ha nem is szupersztárként, de – bejáratott játékosként érkeztek Münchenbe, ketten ráadásul világbajnokként.
Ugyanígy az előző évtized közepén voltak olyan igazolások, mint Arurto Vidal vagy Mats Hummels, akik nem rekordigazolásként, de tapasztalt játékosként érkeztek. És beváltak. 
A Ribéry-Robben-féle igazolás az akkori értékviszonyok között is brutálisan kifizetődő volt. De megértem, hogy aligha lehetne most ilyet lépni, a Lewandowski-féle ingyenigazolás pedig nyilván kivételes bankrobbantás. 
De ott van még Mario Gomez akkori rekordigazolása. Akit azért most nagyon sokan nagyon szívesen látnánk a sorainkban.
Tehát az én olvasatomban nem az problémás, hogy lemarad a csapat egy nyilvánvalóan túlárazott, egyelőre kiforratlan játékosról, akinél még kétséges, hogy hosszútávon is tartja-e lépést.
A problémás számomra, hogy nem nagyon látszanak a fenti figurákhoz hasonló lehetőségek. Azoknak az elmaradása miatt már aggódhatunk.
Bár De Ligt a legjobb példa, hogy vannak a Bayernhez illő játékosok is a futballvilágban. És amikor ezek a fickók piacra kerülnek, na akkor kell most már tényleg könyörtelenül kinyitni a pénztárcát.
