Amikor 2018-ban szóba került, hogy a Bayern leigazolhatja Leon Goretzkát, és ezzel Arturo Vidal távozhat, gondolkodás nélkül úgy gondoltam, hogy ennek így kell lennie, ez hosszútávon nagyszerű hír a Bayern számára.
Nem azért, mert Arturo Vidal nem nyújtott kielégítő teljesítményt. Sőt! Vidal a Bayernben Pep Guardiola, Carlo Ancelotti és Jupp Heynckes irányítása alatt is vezéregyéniség volt. Maximum 1-2 társára volt egy ugyanúgy igaz.
De Leon Goretzka játékstílusa és fiatal életkora olyan potenciált jelentett, amit meg kellett ragadni. Pláne ingyen. Első idényében ebből még viszonylag keveset mutatott meg, de az is elég volt ahhoz, hogy azt mondjuk: folyamatosan játszani kell, és ebből valamikor megszületik majd a nagy áttörés.
Még ilyen optimistán sem gondoltam volna, hogy egy évre rá ennyire látványosan fog berobbanni. Olyan szinten, hogy 2020-ban vezéralakja lett az újabb triplázó csapatnak, 2021-re pedig végleg az egyik biztosítéka lett a csapat sikereinek. Sokak számára, így számomra is már a jelenlegi generáció egyik névadójává vált. A Bayern elvárásainak megfelelően a klubon túl a válogatottnál is.
A Nationalelfnél még várat magára a nagy áttörés, bár ez Jogi Löw letűnő éveiben nem is lenne egykönnyen megvalósítható feladat. A magam részéről tartom azonban, hogy Löw-vel vagy nélküle is Kimmich és Goretzka együtt kellő garancia arra, hogy csakazértis alapon akár a válogatott is robbanjon, amikor igazán kell. Erre pár hónap múlva választ is kapunk a részben nekik is hazai (müncheni) Európa-bajnokságon.
Néhány évvel ezelőtt Joshua Kimmichhel kapcsolatban is elmondták, hogy ő lehet az, aki újra megeleveníti Michael Ballack szerepkörét a Bayernnél. Ma már inkább Leon Goretzkára igaz ez. A pályán való kiállása, a támadásokban és befejezéseknél való jelenléte, de még a magassága (egyaránt 189 cm) is rá enged emlékeztetni bennünket.
És nem ült bele ő sem a tutiba. Az előző generáció lefelé ívelő időszakában érkezett, ki kellett harcolnia a helyét a csapatban, társaival a Kovac-éra mélységéből kellett ismét visszakapaszkodniuk Európa elitjébe. Semmivel sem volt könnyebb dolga az indulásnál, mint volt Michael Ballacknak a Bayernnél.
Viszont éppen azáltal, hogy az áttörésével egyben a csapat áttöréséhez is hozzájárult, olyan helyzetbe került, ami jócskán megkönnyíti, hogy a Bayern München egy újabb sikergenerációjának emblematikus figurájává váljon. Ballackkal szemben vele rövid idő alatt egy újra prosperáló Bayern épült fel, Kimmich személyében van legalább egy olyan társa a középpályán, mint amilyen igazából a klubnál Ballacknak nem volt meg. Előny, hogy már a pályája első felében megvan az a nagy klubsiker, amit Ballack sikertelenül hajtott. Ballacknak a nemzetközi trófea karrierje betetőzése lehetett volna. Goretzkának és több társának ez a lendületadó. Ez csak a kezdet.
Nincs oka tehát arra se, hogy a Bayern által kínált karriertervet és státuszt eldobja és máshol kérjen ilyet. Ha nem kételkedünk a saját szavaiban, akkor szerencsére ezt ő is így látja. Amellett, hogy hosszútávon izgatja egy külföldi karrier lehetősége is, ilyeneket nyilatkozott a közelmúltban: „Már egészen korán világos tervem volt a karrieremre nézve. Ez a terv a Bayernhez való igazolással célhoz ért, véleményem szerint megérkeztem a világ legnagyobb klubjához. Utolsó lépést jelentett, hogy beépüljek a csapatba és fontos játékossá váljak. Még egyáltalán nem értük el a célunkat itt. Azon vagyunk, hogy egy korszakot építsünk fel.”
LEGYEN ÍGY!