Nem ez az első alkalom, hogy kiélezett bajnoki véghajra következhet, sőt a Bundesliga XXI. századi története bővelkedik jónéhány ilyen esetben. De a Bayern München szurkolójaként ez most más, mint korábban.Persze itt is érvényesek az általam is sokat puffogtatott közhelyek, hogy bajnoki rendszerben elég jobb eredményt elérni, mint a többiek, aztán akkor az lesz a bajnok, aki a legjobban megérdemli. Ehhez kapcsolódóan itt is el lehet mondani, hogy a vetélytárs is épp eleget bukdácsol, tehát nem díszmenet az sem, amit ők nyomatnak. De ez valójában most nem is az átfogó igazságérzetről, hanem a belső lélektani helyzetről szól. Ami kötött az előzményekhez is. Hiszen például 2009-ben nagyon tudtam volna örülni, ha végül összejön a bajnoki cím. Azóta nagyon megváltozott a helyzet. Igaz, ott a szörnyű teljesítményt követően jött az edzőváltás, ami az utolsó fordulókra lendületet és szép focit hozott.
És ugye a vicc az egészben, ha nem is jön össze a bajnoki cím: tíz év sorozata, közte kettő triplázás után nem nagy ügy… A háttérben meghúzódó és egyre inkább felsejlő szakmai problémák azért aggodalomra adhatnak okot. Ami miatt nem csoda, hogy távoli fotelszurkolóként inkább a júliusi újrakezdést várom már, ez a szezon pedig már nem okoz örömet.
