Kedden szinte a semmiből érkezett a hír: a Bayern München Sven Ulreich személyében találta meg új másodikszámú kapusát. A hálóőr pedig el is fogadta a bajnok ajánlatát.
Az igazolásra azért volt szükség Münchenben, mert Pepe Reina egy szezont követően távozni szeretne. És fog is. Karl-Heinz Rummenigge a mögöttünk álló héten számolt be arról, hogy a spanyol világbajnok számára mégsem annyira elviselhető a fix másodhegedűs szerep, mint azt tavaly nyáron remélte: olyan klubot keres magának, ahol elsőszámú kapus lehet. Ez várhatóan a Napoli lesz.
2014 tavaszán a Bayernnel már megesett olyan, hogy mindkét tapasztalt kapusa, Manuel Neuer és Tom Starke is egyszerre sérült meg. Így kapott szerepet Lukas Raeder, aki a bajnokságban és a kupában sem vallott szégyent. Akkor majdnem a BL-elődöntőben is ő védett, végül Neuer kisebb sérüléssel, de vállalta a játékot. Ennek következményeként született meg a döntés: három tapasztalt kapussal vágunk neki az új idénynek. A 2014/15-ös idény részben igazolta is az elővigyázatosságot, hiszen volt olyan időszak, amikor Pepe Reina és Tom Starke egyszerre dőlt ki. Starke ráadásul az ősz nagyobbik felét és a tavasz végét hagyta ki.
Manuel Neuer helye fix, Tom Starke pedig egy évet hosszabbított. Kettejük közé fog besorakozni Sven Ulreich. Az ideális másodikszámú kapus megtalálása egyike a sportigazgató legkényesebb feladatainak. Olyan kapust kell találni, aki számára egyértelmű, hogy a lehető legritkább esetben fog szerepet kapni. Ha viszont szerephez jut, akkor egyből képesnek kell lennie a topteljesítményre. Manuel Neuer, mint a világ legjobb kapusa mögött még durvább a helyzet. Kizárt dolog, hogy Manuel Neuer helye megkérdőjeleződjön a klubnál: látszólag a másodikszámú kapus a legnyugodtabban dolgozhat, a világ legjobb kapusával szemben a csoda is kevés lenne. Ha viszont beüt a baj, akkor a reláció megfordul: hiszen a másodhegedűsnek a világ legjobb kapusát kell helyettesítenie, lehetőleg ugyanazon a szinten. Akár egy BL-döntő kiélezettségében is.
Sven Ulreich erősségeiben azt hiszem, hogy mindenki egyetért. Egy fiatal, de mégis tapasztalt kapusról beszélünk, aki 174 Bundesliga-mérkőzése mellett a nemzetközi kupák világát is ismeri. Felnőtt válogatottságig nem vitte, de ifjúsági játékosként a neve folyamatosan ott szerepelt a DFB asztalán.
Viszont. Ha tényleg ennyire tehetséges, ha tényleg ennyire jó, akkor mégis miért kellene beérnie egy másodhegedűs szereppel. Itt kerül előtérbe az az idealista kép, hogy a tehetségnek utat kell engedni. Ha egy tehetséges kapus nem játszik, akkor kárba vész a tehetsége, de legalábbis sosem fogja majd azt a teljes egészében megmutatni.
Úgy érzem, a 26 éves Ulreich esetében a határvonalon táncolunk. Mostanra az már valószínűvé vált, hogy belőle nem lesz válogatott játékos. A Neuer, Zieler, ter Stegen, Leno, Horn ötös mindenképpen kellemes fejtörést okozhat a szövetségi kapitánynak, de a sor még tetszőlegesen bővíthető.
Kérdésként vetül fel, miért nem olyan klubot választott magának, ahol úgy lehet elsőszámú, hogy közben a nemzetközi kupában is szerepelhet /esetleg 2-3 év után még magasabbra lépve a ranglétrán/. A külföldi karrier mindig magával von egy többletkockázatot, Timo Hildebrandnál tovább nem is kell mennünk, Németországon belül pedig a pillanatnyi helyzetben szűk mezsgyén nyílt volt sansza erre. Például a Borussia Dortmund két napja egyezett meg Roman Bürkivel, ami ugyanúgy nem tűnik rossz választásnak. (arra vonatkozóan a későbbiek kaphatunk majd választ, hogy esetleg egy kiváló ajánlat ellenére fogadta-e el a Bayern padját – ránk nézve ez azért imponáló lenne).
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy nem akármelyik csapat padjára ülhet le: Németország elsőszámú együttese, a világ háromtagú szűk elitjének egyike hívta őt. Kétségkívül pénzügyileg is rendkívül jól fog járni /az vesse rá az első követ…/, de még nagyobbat nyomhat a latba az a presztízs, amit a klub nyújt. Ulreich, ha minden klappol majd, akkor nem lesz sikerkovács, de ez nem azt jelenti, hogy a hátsó ajtón fog közlekedni. A profi csapat teljes jogú tagja. Reggelente a parkolóban már Arjen Robbennel és Jerome Boatenggel pacsizik, a munkáját a szakma legjobbjának oldalán fogja végezni, ennek a mágikus közösségnek a tagjaként élheti szabadidejét is. Át fogja élni a Bajnokok Ligája varázsát, utazást, izgalmakat, sőt…
Profiként először trófeákat is nyerhet. Tudom, hogy itthon sokak szemében a Salátástálnak nincs értéke. Egy német profi futballistának azonban igenis valós siker az, ha kezébe veheti a német futball legértékesebb trófeáját. S persze párhuzamosan egy bizonyos füles trófea álma is ott lebeg a szemek előtt. Münchenben ennek a generációnak a tagjaként ezek reális célok lehetnek.
Ulreich kis szerencsével a kupában lehet főszereplő. Nagy szerencsétlenséggel azonban akár a legfontosabb pillanatokban is. Manuel Neuer agresszív habitusa elengedhetetlen a sikerekhez, egyúttal persze többletkockázatot /sérülésveszélyt illetve a kiállítás veszélyét is / maga után von. Ami bravúrosan sikerül 1000 alkalommal, 1001-edszerre nem biztos. A Porto elleni odavágó első perceiben a tizenegyes mellett akár ki is állíthatta volna őt a játékvezető. Ezzel nemcsak az odavágót, de minimálisan a visszavágót is nélküle kellett volna lejátszani.
Ki kell térnünk még arra, hogy nemzetközi vetélytársaink sem veszik félvállról a kapuskérdést. Barcelonában például ez a lehető legjobban bejött. Nálunk aligha képzelhető el rotáció a kapuban, de az elővigyázatosság nálunk is fontos. Ez jó dolog.
Ulreich számára egy nagyon necces döntésről beszélhetünk. Ha esetleg nem úgy alakulnak a müncheni évei, ahogyan azt elképzelte, akkor nem csupán három „elvesztegetett” év volt ez, de már nem biztos, hogy újra tudja indítani „karrierjét.” A ranglétrán való lépegetés helyetti padozás az egész további karrierjét determinálja. Ezzel szemben a Bayern részéről – elfogadva persze, hogy egy tapasztalt, jó kapusról beszélünk – a problémát maximum az jelentheti, ha egy vagy két év múlva ő is megjelenik Rummenigge irodájában, hogy távozhasson. Nem ideális, de történt már ilyen.
