Pénteken kezdetét veszi a tavaszi idény a Bundesligában is. Négy hétnyi szünetet követően a német fociban is beindul a nagyüzem. Január közepén mindig furcsa leírni a tavasz szót, azonban kivételesen most szép napsütéses időben várhatjuk a nyitányt. Ez azért szombatra meg fog változni.
A Bayern Münchennél ősszel nem úgy alakultak a dolgok, mint azt előzetesen remélték. Niko Kovac érkezésével érezhetően megváltozott a csapat fazonja. A fiatal edző nehezen kapta el a fonalat, sok gyenge eredmény és sok elégedetlen hang után azonban Karácsonyra sikerült megmentenie a félévet. Így a rekordbajnok úgy vághat neki a tavasznak, hogy abban elméletileg bármi benne van.
A bajnokságban nincs elveszve semmi. Lényegében, ha sikerül az elvárt eredmények hozni, akkor a Bayern idén is ott lesz a végelszámolásnál. Megfordítva: a Borussia Dortmundnak tavasszal is kiemelkedőt kell nyújtania ahhoz, hogy maga mögött tartsa még a kissé megcsapzott Bayernt is.
A Bajnokok Ligájában pedig bődületesen nehéz párharccal néz szembe a Bayern. A Liverpoolnál aligha lehetett volna nehezebb ellenfelet kapni – pláne csoportgyőztesként. Bár ez a szezon eddig nem a müncheniekről szól, egy kiváló liverpooli eredménnyel ismét felcsillanhat a madridi döntő reménye.
Szóval 2019-nek úgy ugrunk neki, hogy sok-sok év után a Bayernnél nincsenek az egekben az elvárások. Ez jobban is fekszik a Bayernnek, erősebbé is teheti. De a szurkolói érzetet mindenképpen növeli.
Ti éreztek amolyan gyermeki várakozást, hogy újra jönnek a tétmeccsek? Vagy csak olyan felnőttes szikársággal jegyzitek fel magatoknak, hogy óh, a héten már meccs is lesz?
Azért kérdezem, mert az én gondolataimat az első félévben más foglalta, így kissé távol kerültem a csapat mindennapjaitól, ahogyan az elmúlt 5-6 év kiszámíthatósága is inkább a megszokottság érzetét keltette bennem. De most nagyon várom. Jobban, mint az utóbbi években. 🙂
Látjátok, az ember valahogyan képes biztosra venni a jót is?! Sokkal élénkebben élnek bennem mondjuk a 2009-es tavasz emlékei, mint például a 2016-os. Az előbbit körbe lengi a nosztalgia, bár gyenge volt a csapat, de mégis olyan érdekes visszagondolni rá. Az utóbbi pedig olyan sablonszerű: jah, jók voltunk, megérdemeltük volna a BL-döntőt is. És ennyi. Ezek persze csak kiragadott példák. Hogy egészen képszerű legyek: a 2009-es tavasz szinte minden meccsére emlékszem. Arra is, amikor a Köln elleni meccset megelőző este a felvezetőmet írtam. Magára a meccsre is. De a példánál maradva, 2016 tavaszán a bajnokságból alig maradtak meg meccsek. A futószalagon nyert meccsekből.
Furcsa ebbe belegondolni, hálátlannak is tűnik. ? És ezért a képzavarba illő címadás. Akárhogyan is szerepel idén tavasszal a Bayern, akárhogyan is hvják majd nyáron a vezetőedzőt, aligha képzelhető el egy unalmas tavasz.
Persze a 2013-as tavasz minden egyes pillanata belém égett. Überelhetetlen. Nemcsak az eredmények és a siker, de a módja miatt is. Azért bízom benne, hogy hamarosan ismét hasonló erőben lesz majd a Bayern München. :- )
Addig is pénteken 20.30-tól TSG Hoffenheim – Bayern München. Az első hétvégére bőven elegendő feladat ez is.
