Az átigazolási időszak három elflegmázott ügye

Még az is lehet, hogy Jerome Boateng ismét csatlakozik a Bayern München keretéhez. Nagyszerű fickó, ha voltak is kilengések a teljesítményben és viselkedésben, de összességben tisztességben leszolgálta 10 (!) évét Münchenben. 

Az azonban mindig jelzésértékű, ha átigazolási időszakon kívül kell nyitni egy 35 éves, klub nélküi játékos felé. Különösen egy olyan klubnál (nemzetnél), amely precizen tervezett jövő képét mutatja a külvilág felé, és amely alaposan megdolgozott azért az évtizedek során, hogy ez a kép hiteles is legyen.

A bejegyzés címe akár lehetett volna az is, hogy legalább hülyének ne nézzenek minket, hiszen van 2023 nyaráról legalább három olyan átigazolási kérdés, amelynek a kommunikációja abszolút hantázás és bullshit volt.

Elsőként ilyen a jobboldali hátvéd kérdése. Az előző szezon végén erre a posztra öt játékosa is volt a Bayernnek: Joao Cancelo, Benjamin Pavard, Josip Stanisic, Nous Mazraoiu és Bouna Sarr. Ehhez képest jelenleg Konrad Laimer játszik jobbhátvédet. Mert “tud azt is.” Eleve egy pótmegoldást megtéve alapmegoldásnak.
A csúcs az volt, amikor az egy éve távozni kívánó Pavardról világossá vált, hogy jééé, tényleg távozni akar. Augusztus végén pedig jött a magyarázkodás, hogy nem számoltak a távozásával. Tényleg? Pedig mindenki számára egyértelmű volt. S mindezt Cancelo és Stanisic távozását követően. (Itt most nem annak van jelentősége, hogy kölcsönről volt/van-e szó, hanem annak, hogy bevethető-e vagy sem.)

Másodikként itt van a védekező középpályás esete. Az átigazolási időszak első napjától kezdve tényként kezelték, hogy Tuchelnek kell egy védekező középpályás, és ez a klub tervei között is szerepel. Erre az átigazolási időszak utolsó perceiben akarnak valakit leigazolni, majd nagyon-nagyon sajnálják, hogy sajnos nem jött össze. Erős a gyanúm, hogy Joao Palhinha (bocs, javítva) nem az átigazolási időszak utolsó napján tanult meg focizni, hanem esetleg már előtte is tudvalevő volt, hogy jó lehet egy topklubba is.

Harmadikként pedig ami a leginkább zavarja a racionalitás-érzetemet: neem baj, ha rövid a keret, mert úgyis olyan játékosok távoztak, akik amúgy sem játszottak sérüléseik miatt. Aha, tehát ha tavaly nagyon necces volt a sérülések miatt kellően forgatni a keretet, akkor ezen ne is változtassuk, hanem fogadjuk alapvetésként, hogy szűk marad a keret. Persze bízva abban, hogy a szűk keretben senki sem fog majd megsérülni, eltiltásra kerülni, de persze mindenki folyamatosan csúcsformában lesz. Szeptember végén látjuk, hogy ez nem jött össze. De legalább meg lehet dícsérni Goretzkát, hogy ügyesen játszott belső védőt az alacsony osztályú csapat ellen.